Nem szeretni kell a gyerekeket, hanem tisztelni és embernek nézni, ők is emberek, csak még nincsenek megérve. És ezért kell úgy dolgozni, hogy szeretetre méltó embereket neveljünk!”

Otthonában látogattam meg Pista bácsit, aki szívesen válaszolt néhány kérdésemre.

-         Hol született?

A Nagyszőlői járási Fancsikán.

-         Hol töltötte gyermekkorát?

Fancsikán. Itt végeztem az általános iskolai tanulmányaimat. Öten voltunk testvérek, de mára csak ketten maradtunk: a legidősebb és legfiatalabb.

-         Melyik volt a kedvenc tantárgya?

A francia. Volt egy tanárom, aki úgy tanított bennünket, hogy bejött az osztályba feladta a leckét, hogy én vagy egyik osztálytársam, tanítsuk meg a többiekkel, és elment. Óra vége előtt 10 perccel visszajött és kikérdezte, először minket, utána a többieket. Ennek köszönhetően az egyetemen 5-re vizsgáztam.

-         Más idegen nyelvet tanultak?

Akkor még idegen volt az ukrán és az orosz, heti 1 alkalom.

-         Melyik iskolát végezte el az általános után?

Általános iskola után a Munkácsi tanítóképzőbe mentem, akkor még úgy hívták, ma már főiskola, ott 4 évet tanultam.

-         Már akkor eldöntötte hogy tanár akar lenni?

Nem. Soha nem akartam tanár lenni. Szüleim szerették volna hogy tanuljak, oda mehettem ahová akarok. A szomszéd lány akkor fejezte be a tanítóképzőt, amikor én az általános iskolát, és ő beszélte rá édesanyámat, hogy oda küldjön. Közben másnap volt az utolsó nap hogy le lehetett adni, ahogy mi mondjuk, a papírokat. Éjszaka vonatra ültünk és reggelre Munkácson voltunk. Vittük a bizonyítványt, ami tiszta ötös volt, keresztlevelet. Behívtak kezembe adtak egy „Правда”-t, volt akkor egy ilyen újság orosz nyelven, olvassam el és fordítsam le. Nem volt probléma, lefordítottam. Azt mondták jó fel vagyok véve, szeptember     1-én kezdhetek. És ennyi volt a felvételi vizsga.

A tanítóképző befejezése után elvitte katonának, 3 évig a rádiósoknál szolgáltam. Leszolgáltam és azt mondtam, nem megyek egyenlőre tovább tanulni, hanem dolgozgatok és pihenek. 3 év múlva mentem az egyetemre, levelező tagozatra, mert már dolgoztam. 1969-ben fejeztem be.

-         Milyen szakot választott?

Biológiát. Elmentem felvételizni fizikára, de már nem volt hely. Kaptam egy lapot, amelyen voltak a szakok és leküldtek a parkba gondolkodni, válogatni. Néztem: fizikát kell adni a biológiára ez jó, az orosz ment, kémia hát megpróbálom megtanulni. És végül így kerültem a biológiára. Hárman indultunk Fancsikáról, de csak ketten jutottunk be. Így mindig volt társaságom, egyűt laktunk, tanultunk és mindig segítettünk egymásnak.

-         Hogyan került Salánkra?

Katonaság után elmentem munkát keresni a fő tanfelügyelő azt mondta menjek pionér vezetőnek, de én tanítani szerettem volna, tanítónak nincs hely válaszolta. Kijövök jött velem szemben valaki, elmegy és vissza szól: „mi van Homoki már elfelejtettél köszönni a régi tanítódnak?” ő pedig Tóni bácsi volt a régi orosz nyelv tanárom. Kérdezte mi járatban?, mondtam , munkáért jöttem, de nincs hely,  pedig felajánlotta hogy dolgozzak vele, én örömmel elfogadtam. Tóni bácsi Verbőcön volt igazgató, másnap kellet jelentkezni nála, el is mentem. Megkerestem az iskolát és kerestem az igazgatót, de őt már áthelyezték Salánkra. Azt sem tudtam merre van Salánk,  a helyi lakosok mutatták merre kell menni. Eljöttem ide, alsó osztályban nem volt hely ezért munkát, fizikát, és számtant kezdtem tanítani. Pályafutásom 1960-tól 2010-ig tartott, 50 év egy iskolában. 1965-től igazgató helyettes voltam, 1973-ban pedig igazgató lettem.

-        Milyen volt igazgatónak lenni?

Nehéz. Szükség hozta a kinevezésemet. Akkor Kész Géza volt az igazgató, volt neki helyettese de nem volt végzettsége és megkért hogy segítsek neki. Elvállaltam. 1973-ban vettem  át az igazgatóságot. Azért mert nem akartam hogy tönkre menjen mindaz, amit eddig alkottunk. Például a Szőlősi járásban  elsőként tértünk át a kabinetrendszerre. Én jártam ki hogy középiskola legyen. 1976-ban eggyesült a két iskola – az ukrán és a magyar. Továbbra is én voltam az igazgató.

-         Mire emlékszik szívesen vissza?

Legszívesebben a:

  1. sikerélményekre, amikor a tanulóim felvételt nyertek egyetemre, főiskolára, tanítóképzőbe.
  2. Kirándulásokra. Rengeteget kirándultunk a Baltikum mind három köztársaságába, voltunk Fehéroroszországban, Moldáviában, Leningrádban, Moszkvában, Lembergben, Kijevben több alkalommal is. Először a kolhoz és a gyár segített az anyagiakban.  Később pedig az iskola pénzén utaztunk. Szerveztünk vas és papír gyűjtést, ezeket leadtuk és abból a pénzből gazdálkodtunk.
  3. Sportsikerekre. Én nem voltam tornatanár, de a fiuknak futballkört vezettem,a lányoknak kosárlabdát, hetente kétszer volt edzés. Futballból a fiuk csoport győztesek voltak a döntőben a 3.-ik helyet nyerték. Tájékozódási futásból többszörös megyei bajnokok voltak. A lányok kosárlabdából  többszörös járási bajnokok voltak.

-         Hogyan érte el hogy mindenki tisztelte és mai napig tisztelettel gondolnak magára?

Talán úgy hogy: követeltem, foglalkoztam (szerettem mindig valami ujjat adni a tanulóknak), érezték hogy szerettem őket. Volt egy tanári értekezlet ahol azt mondtam nem szeretni kell a gyerekeket, hanem tisztelni és embernek nézni, ők is emberek, csak még nincsenek megérve. És ezért kell úgy dolgozni, hogy szeretetre méltó embereket neveljünk! Mai napig vannak olyan emberek, volt tanulóim, akik megszólítanak „hogy tetszik lenni Pista bácsi?” kell ennél több? Nem!

-        Ha újra kezdené milyen hivatást választana?

Csak ezt. Nem tudnák mást csinálni. Tudtam hogy kell csinálni, ráéreztem, magától jött. Én mindig mondtam tanítónak, tanárnak csak az menjen aki hivatást érez, érzi hogy megtudja állni a helyét az adott munkahelyen.

-         Mit szeret csinálni szabad idejében?

Nagyon szeretem a fizikai, kerti munkát. Tavasztól őszig kertészkedem, télen metszek.

-     Szeret e olvasni?

Szeretek de csak aha ki tudom magam kapcsolni és csak az olvasásra figyelek, ez van télen. Nyáron keresztrejtvényt fejtej pihenés képen munka közben.

Köszönjük szépen a beszélgetést!


Alig két hónappal a világosi fegyverletétel után, 1849. október 6-án Aradon kivégezték a szabadságharc tizenhárom katonai vezetőjét Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knezich Károly, Láhner György, Leiningen – Westerburg Károly gróf, Nagy- Sándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly gróf, Lázár Vilmos. Míg helyre nem állt az alkotmányos rend, nem lehetett megemlékezni a forradalomról. A szabadság mártírjai évekig jeltelen sírokban feküdtek. Az aradi vértanúk kivégzésének napját 2001-ben nemzeti gyásznappá nyilvánították.

Ennek tiszteletére a Salánki középiskola megemlékezést tartott. Az 5-A osztályos tanulók versel és énekel készültek. A felkészülésben Juhász Atilla az iskola történelem tanára segített a tanulóknak.

 

2018 október 5-én került megrendezésre a pedagógusnapi műsor iskolánkban, melynek keretében a tanulók zenés előadással köszöntöttek tanáraikat. A tanulók műsorszámaikat ukrán és magyar nyelven adták elő. Felszólalt az iskola igazgatónője, köszöntötte az iskola tanárait. Read the rest of this entry »

Október első vasárnapján a tanárokat, pedagógusokat köszöntjük. Kívánunk minden pedagógusnak jó egészséget, munkájában vetett hitének megtartását, sok-sok gyermekmosolyt!

Сьогодня святкуємо свято “День Вчителя”. Це свято з року в рік припадає на першу неділю другого осіннього місяця.

„Vezesd őket, utat ne tévessz,

S magadhoz mindig hű maradj,

Mert élen állsz, és messze látszol,

Sose feledd: példa vagy!”

(Nagy László)

Tisztelt falúbeliek  és határon túl  lévő Salánkiak!
Engedjék meg hogy a Húsvéti örömhír érkezésével köszöntsek minden egyes embert , akinek kötődése van a mi kedves kis falunkhoz .Sokan  vannak,  akiknek hosszú időtartam után újra sikerül hazalátogatni, s  szerettei körében tölteni az  ünnepet. Sajnos vannak,  kik távol maradnak. A hazavezető út már nem oly rögös,s lehetőséget nyújt a határon túli családtagoknak kellemesebben, zökkenőmentesen érkezni   a meleg szívvel várakozó szülőkhöz, gyermekekhez, testvérekhez, itthoni ismerősökhöz,régi jó barátokhoz.Hálásan köszönöm mind azoknak  a munkáját,akik hozzájárultak a közös célunk teljesítéséhez  az itthoni nehéz körülmények ellenére is. Húsvétkor , tudván azt hogy Krisztus feltámadt , ezzel kiváltva bűneinket,nekünk is törekednünk kell a jóra családon belül ,sőt munkálkodnunk kell  békéssé,szebbé  tenni tágabb  környezetünket is.De mind ezt magunkkal kell kezdeni,legyen összefogás és szeretet  a családban,az ismerösök  között.
Kívánom,ez az ünnep teljen el melengető,békés emberek körében,töltődjünk fel szeretettel,majd adjuk tovább ember társainknak. Az ünnepi asztal megtöltése mellet ne feledkezzünk el hálat adni mindazért amink van és Istenünk nagy szeretetéért irántunk.

 

Kedves barátaim,Krisztus Feltámadt!Kívánok áldásokban,szeretetben gazdag,kellemes Húsvéti ünnepeket.

 


Húshagyó kedd majd Hamvazó szerda,mely a nagyböjt kezdetét jelenti és Virág vasárnappal zárva a Nagy hét kapujába lépünk..

Read the rest of this entry »

Virágvasárnappal kezdetét veszi a nagyhét. A Salánki Református Egyházban  immár hagyománnyá vált, hogy Virágvasárnap a templomunkat különleges díszbe öltöztetik a  konfirmandusok. Több napon át szedegetik a virágokat, gyűjtik az ágakat, szüleikkel fonják a koszorúkat, hogy vasárnapra minden virágdíszben pompázzon. Read the rest of this entry »

Február 21. – az anyanyelv világnapja

Read the rest of this entry »

Debrecen-Salánk Testvér-települési programok és együttműködések

Debrecen Megyei Jogú Város  Önkormányzata sikeresen pályázott a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. kezelésében meghirdetett „Testvér-települési programok és együttműködések” című pályázati programban.
Így látogathattunk el Debrecenbe 2018. február 12-13-án.
Ennek köszönhetően lehetőség nyílt Debrecen és Salánk közötti együttműködés szorosabbá fejlesztésére. Read the rest of this entry »

Véletlen képek
dsc_5128
A nap idézete
Időjárás
Погода в Україні
Falusi turizmus
pinceszet-11 pinceszet-1
Mai névnap
Boldog névnapot!
Keresés az oldalon
Látogató térkép