A rendszerváltás talán legnagyobb történelmi hozadéka volt a kárpátmedencei magyarok számára, hogy az ’56-os „pesti srácok”elfoglalhatták méltó helyüket a történelem lapjain.

Mára az egykori „gyilkos ellenforradalmárok”-ról tudjuk, hogy igazából forradalmárok voltak, kik egy képmutató, világuralomra törő gigásszal szálltak egyenlőtlen harcba. Rájuk, ’56 ismert és ismeretlen hőseire emlékeztek a forradalom 60. évfordulójának alkalmából Salánkon.

A hömlőcalji magyarok ráadásul nem egyszerűen megemlékeztek az 56-os eseményekről, hanem nagyszabású ünnepség keretein belül Pólin Elek fafaragóművész közreműködésével emlékművet állítottak a hatvan évvel ezelőtti heroikus küzdelmeknek. Mi több, Salánk történelmében mindedig példa nélkül álló módon a magyar közjogi méltóságok a megemlékezésen a magyar kormányzat legmagasabb szinten képviselték az anyaországot.

Az esőfellegeket kergető őszi szél sajnos nem tett lehetővé egy szabad ég alatt tartott megemlékezést, így a település kultúrháza adott otthont az ünneplő tömegnek. Elsőként Aljohin Viktor, Salánk polgármestere köszöntötte a megjelenteket, többek között Jakab Istvánt Magyarország parlamentjének alelnökét, Papcsák Ferencet a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságának elnökét, Viktor Mikulint a megyei állami adminisztráció elnökhelyettesét Pszalipszki Endrét a beregszászi ésBuhajla Józsefet az ungvári konzulátusok vezető konzuljait valamint Mihajlo Ruszanyukot a nagyszőlősi járási tanács elnökét.


A település első embere meleg szavakkal mondott köszönetet a salánki emberek mindenapjait nagymértékben segítő magyarországi támogatásokért majd méltatta ’56 hőseit, kik határon innen és túl, szóval, tettel és nem egy esetben fegyverrel harcoltak a magyar népet ideológiai és gazdasági rabigába hajtó rém-eszmével, a kommunizmussal.

Jakab István, a magyar törvényhozás alelnöke örömének és megtiszteltetésének adott hangot hogy együtt ünnepelhetett a salánki és környékbeli magyarokkal az összmagyarság ünnepén. A magyar országgyűlés nevében mondott köszönetet mindazért amit Salánk és a kárpátaljai magyarság ad a magyar nemzetnek. Párhuzamot vont a középkori és a XX. századi magyar történelem között, hiszen a magyar nemzet Mohács tragédiájától az 56-os eseményeken keresztül a mai napig volt annak az Európának védőbástyája, mely gyakorta csak a nagypolitika eszközének tekintete ezt a jobb sorsra érdemes népet itt a Kárpátok karréjában.

A politikus a forradalom mérlegét hat évtized távlatából megvonva rámutatott az egyik oldalon 3000 harcokban elesett felkelő és békés polgár áldozathozatalára, a több száz halálos ítéletre, a rommá lőtt Budapestre, a kádári megtorlás ravasz és kifinomult eszközeire és a másik oldalon pedig a szögre melyet az ’56-os Budapest ütött a kommunizmus koporsójába. A résre a birodalmi eszmén, mely a rendszerváltásra hasadékká szélesedett és lehetővé tett, hogy a szovjet érdekszférába kényszerítet, kelet-európai népek ismét elfoglalhassák helyüket a szabad nemzetek asztalánál.

Pszalipszki Endre beregszászi főkonzul megtisztelő feladatnak tehetett eleget, ugyanis a konzulátus oklevelével tüntethette ki Pólin Elek fafaragó művészt, Kész Géza vállalkozót, Ági László erdőmérnököt, a Nagyszőlős járási állami erdőgazdaság vezetőjét valamint Jana Erzsébet vállalkozót mindazért a munkáért amit Salánk község érdekében saját hivatásuk területén kifejtettek.

Viktor Mikulin kormányzó-helyettes helyenként a polgármester tolmácsi segítségét kérve, ámde leginkább tulajdon magyar tudását igénybe véve, tört magyarsággal emlékezett vissza a hivatalos szovjet doktrínára, mely szerint 56-ban Magyarországon fasiszta ellenforradalom zajlott és a fél világot rettegésben tartó Szovjetuniónak kellett összedőlnie ahhoz, hogy ma szabadon szólhassunk a szabadságért az 5 milliós szovjet hadsereggel Molotov-koktélokkal és karabélyokkal szembeszálló magyarok hősiességéről.

A hősökről, kik Kárpátalján is ott voltak. A dezertáló katonákról, kik nem akartak civilekre lőni, az UPA harcosairól kik 56-ban nem egyszer utolsó töltényeiket lőtték ki a megszálláshoz felvonuló hadoszlopokra, a röplapokat terjesztő fiatalokról és a bujkálókat segítő öregekről. Arról a mintegy 50 emberről kiket az ’56-os események kapcsán Kárpátalján küldött bitóra vagy állított kivégzőosztag elé a megtorlás. A kormányzó-helyettes ugyanakkor párhuzamot vont Ukrajna mai, és Magyarország hatvan évvel ezelőtti küzdelme között. Mindkét esetben ugyanis egy birodalomépítő eszme volt a szabadságot, függetlenséget, emberi mindennapokat óhajtó népek ellensége.

Akkor a kommunizmus ideológiája támadt a magyarokra, most viszont az orosz birodalom feltámasztásának ideája tört Ukrajnára. Végezetül pedig kiemelte azt az egymás iránt kinyilvánított toleranciát, békét melyet itt a kárpátaljai oroszok, ukránok, ruszinok, románok, magyarok és egyéb népek tanúsítanak egymás iránt. Ez pedig a forrongó Ukrajnában példaként állítható minden régió számára.

A salánki középiskolások műsorát követően sor került Pólin Elek alkotásának, a családi és nemzeti összetartozást szimbolizáló, a gyermekeit óvón átölelő apa szobrának leleplezésére.

Matúz István

 

Véletlen képek
img_0605
A nap idézete
Időjárás
Погода в Україні
Falusi turizmus
pinceszet-1 pinceszet-11
Mai névnap
Boldog névnapot!
Keresés az oldalon
Látogató térkép